Auschwitz - szabadulószoba borzolja a kedélyeket Görögországban

“Úgy hírlik, hogy a fagyos Lengyelországban a krematórium falain még mindig érződik az égett emberi hús szaga” - kezdődik a honlapon a szabadulószoba leírása. A játék során nyomokat és szeretteinket lehet megkeresni a haláltábor falai között, no meg persze sietni, hogy megússzuk a végső megoldást.

Mi a baj ezzel?

Hát egyrészt ugye az, hogy nem illik. El lehet kenni a dolgot azzal, hogy így legalább beleélik magukat a történetbe a játékosok. Ezzel érveltek egyébként a hollandiai Anne Frank szabadulószoba kapcsán is a készítők. Melyre szintén azt mondhatjuk, hogy nem volt az évszázad ötlete.

Alapvetően a szabadulószobák hangulatához hozzátartozik egy kis borzongás, izgalom. De miért pont attól kellene reszketnünk, hogy a krematórium falai között leljük a halálunkat. Tetszik vagy sem, az emberiség történelme tele van hátborzongató eseményekkel, melyek jó része nem alkalmas arra, hogy játék tárgyává váljon, mert sokaknál kiveri a biztosítékot.

Valahogy a pozícionálás sem az igazi. Mégis ki akarna ebben a szobában játszani?

A neonácik? Na nekik a hangulat biztos tetszik. Halálszag, égett emberi tetemek mindenfelé. Egy a gond csak, hogy nekik is pont az áldozatok szerepében kellene végigjátszaniuk a történetet, ez pedig nem egy túl csábító lehetőség a számukra.

Biztos sokan vannak, akik  teljesen érzéketlenek a sztori iránt - valószínű ők a nagy többség. Nekik teljesen mindegy, milyen díszlet között élik át a kalandokat: egy kalózos, bombás, nyomozós történet ugyanúgy megfelelne. Miért választanák pont Auschwitzot?

És ugye vannak azok akiket, meg kimondottan sért az ilyen jellegű “jópofaság”. Belőlük sem lesz fizető vendég, az már egyszer biztos.

Kicsi a valószínűsége, de lehet, hogy eljön az idő, amikor a gyerekek ugyanolyan természetességgel fognak nácis-zsidósat játszani, mint rabló-pandúrt, vagy cowboy-indiánt  (Ami szintén nem egy tündérmese volt a valóságban.) Az viszont biztos, hogy ez nem 2017-ben történik meg.

Egyszerűen vannak olyan témák, melyekkel nem szívesen játszunk vagy viccelünk. Ettől pedig az a dolog tart vissza, amit úgy hívnak: jóérzés.