A szabadulószobák játékos formában, szinte észrevétlenül hatnak pozitívan számos mentális funkciónkra. Jótékony hatással vannak kognitív képességeinkre és készségünkre. Hogy pontosan mennyiben, azt tudományos körökben lassan egy évtizede kutatják. Számos kísérlet bizonyította, hogy a kijutós játékok fejlesztik és frissen tartják agyunkat: növelik a kreativitást, javítják a memóriát és elősegítik az összetett gondolkodást.
A szabadulószobákban fejlődik a memóriánk. Sok dolgot kell egyszerre észben tartanunk és a legtöbb feladvány erősen igénybeveszi a rövidtávú memóriát. A rövidtávú memória raktározza el a nyomokat, képeket, kisebb-nagyobb elénk kerülő tárgyakat. A rövidtávú memória átlagosan 7 adatot képes egyidőben tárolni, de minél inkább feszegetjük a határait, annál nagyobb az esély rá, hogy ez a szám esetünkben növekedjen. Ennek számtalan pozitív hatása lehet a mindennapi életben is, példának okáért gyorsabb és jobb lesz a helyzetfelismerésünk és problémamegoldó készségünk.
A kijutós játékok összetett feladatai rendkívül jól fejlesztik a kreatív gondolkodást. A rejtvények többsége azt kívánja meg, hogy berögzött sémáinktól eltérően gondolkodjunk és új utakat keressünk a megoldásra. Ha pedig a sablonok helyett kénytelenek vagyunk más úton megoldásra jutni, akkor sokkal rugalmasabban, egyedibben, kreatívabban kell gondolkodnunk. A kreativitás nem csak a művészek sajátja, egy hétköznapi ember számára is számtalan területen kapóra jön. Szerencse, hogy nem csupán egy adottság, hanem olyan készség, ami fejleszthető.
A legtöbb embernek egy bonyolultabb feladat megoldásában az jelent segítséget, ha azt minél kisebb és minél egyszerűbb részfeladatokra osztja és ezeken keresztül rágja át magát a megoldás felé. Ez a stratégia egyébként a legtöbb esetben remekül működik és nagyon is célravezető. Főleg azért, mert így nem egyszerre kapjuk a nyakunkba egy nehéz feladat minden elemét, amitől az megoldhatatlannak tűnne. Azonban magában rejti azt a veszélyt, hogy esetleg nem vesszük észre a fától az erdőt.
A szabadulószobák feladatai azonban egyszerre követelik meg a játékosoktól az aprólékos részletek ismeretét és a nagy kép áttekintését. Ez a két szemlélet egyébként annyira különbözik, hogy agyunk két külön agyféltekéje specializálódott rá. Ha viszont együtt használjuk mindkettőt, akkor anélkül lehetünk hatékonyak, hogy elvesznénk a részletekben.